Hanyagtartás: A legenyhébb tartási eltérés, amely észrevehető a fiatalok „lezser” testtartásában; a hajlott hát, az előreengedett, csapott váll, a lógatott fej és a lomha járás. Ezeknek a gyerekeknek eleinte nincsenek megrövidült izmaik, nem áll fenn mozgáskorlátozottság, hiszen - ha akarnák - képesek lennének egyenesen tartani magukat. Később azonban, az évek múlásával, ha ez az állapot tartóssá válik, maradandó rendellenességek alakulnak ki. Aktív izomerővel korrigálható, de amint fáradnak: hanyag tartásról, ha azonban ez állandósul és aktív izomerővel nem korrigálható, akkor gerinc deformitásról beszélünk.

Helytelen testtartás: Tágabb értelmezésben az, ami a normálistól többé vagy kevésbé eltér, szűkebb értelemben, azok a funkcionális tartási eltérések, amelyeknél a csontrendszerben nem fedezhetünk fel kóros elváltozásokat, ezért ezeket izomeredetűnek tartják. Fontos megemlíteni, hogy a helytelen testtartás nem azonos a deformitással.

A deformitás ugyanis a testforma kóros elváltozása, irreverzibilis, azaz visszafordíthatatlan folyamat, ami a szilárd vázrendszer károsodásával jár. A gyermekkor egyes szakaszaiban gyakrabban előfordulnak tartáshibák, mivel szervezetük érzékenysége a külső behatásokkal szemben egyenesen arányos növekedésük intenzitásával.(Jansen törvény) Az 5-7., valamint a 11-15.életév között megfigyelhető, hogy a „gyorsan növekvő csontvázat nem követi az izomzat tömegének hasonló arányú fejlődése.”[2] Az a gyermek, aki az egész napját hosszasan a padok közt görnyedten tölti, aki a zeneórákon huzamosabb ideig nem megfelelő arányú terhelés alatt van, és nem sportol, annak az izomereje csökken, így nagyobb esélye van a gerinc deformitásának kialakulására.

            Négy fontos típust említ meg a szakirodalom helytelen testtartásként:

1. Lapos hát (dorsum planum): A fiziológiás háti kifózis és ágyéki lordózis csökkent, vagyis a gerinc kiegyenesedik.

Az általános edzés és erősítés mellett meg kell bizonyosodnunk arról, hogy mindenütt laza izomzat jellemzi-e a gyermeket illetve, hogy valahol találunk-e merevséget. Ahol merevség van, ott a leghatásosabban kúszó gyakorlatokkal tudunk mobilizálni. Legfontosabb a mély hátizmok, a mellkas és a törzs izmainak erősítése, de foglalkoztatjuk a hasizmokat, farizmokat, alsó végtagokat is, törekedvén arra, hogy aktív izomfűzőt alakítsunk ki a gyermeken, amivel megakadályozhatjuk, hogy deformálódjon a háti szakasz.

1. Domború hát (dorsum rotondum): fokozott háti kifózis, vagyis a gerinc előrehajlik, a vállak előreesnek.

Erősíteni kell a megnyúlt, mély hátizmokat, a trapéz- és rombuszizmokat, valamint az elülső comb- és a csípőhorpaszizmokat.  A megrövidült mell-, fűrész-, bordaközti izmokat, a hasizmot valamint a farizmot nyújtani, lazítani kell; amely gyakorlatokkal lehetővé válik a test kiegyenesítése.

1. Fokozott kifolordotikus hát: a fiziológiás háti kifózis és az ágyéki lordózis fokozottabb.

A kifolordotikus hát kialakulásának oka legtöbbször a törzsfeszítő, illetve a has- és farizomzat gyengesége, ami a medence előredőlését eredményezi. A megnyúlt has-, far-, combhajlító és hátizmokat erősíteni kell, a megrövidült csípőhorpasz-, combfeszítő- és az ágyéki mély-felületes hátizmokat pedig nyújtani kell. Egyszerű gyakorlatokat végeztessünk a gyerekekkel, amiket könnyen el tudnak sajátítani, hiszen egy rosszul végzett gyakorlattal többet ártunk, mint segítünk. [3]:

1. Nyerges hát (lordosis): Fokozott lordotikus hát.

Akkor beszélünk lordózisról, ha az ágyéki hajlat túllépi a normális görbület határát. Legfontosabb teendő, megéreztetni a gyerekekkel a medence normális állását; erre kiváló gyakorlat, hogy a gyermeket a falnak háttal állítjuk, és ott megpróbálja az ágyéki szakaszt a falhoz szorítani. A medence hátrabillentését a térdelésből sarokülésbe egyszerű gyakorlattal is érzékeltethetjük. Ha megéreztettük a helyes tartást - ami állandó feladat -, akkor foglalkozhatunk azokkal az izmokkal, melyek az előredőlés megszüntetését biztosíthatják.

2.     Hogyan ismerjük fel a helytelen testtartást?[4]

Azért tartom fontosnak, hogy erről írjak, mert a gyógytestnevelők elsődleges feladata kellene, hogy legyen az alábbiakban leírt teszteket a gyerekeken elvégeztetni, hiszen csak így ennek birtokában lehet hatásos, a célnak megfelelő korrekciós gyakorlatokat tervezni. A gyerekek megfelelő tornagyakorlatokkal megelőzhetik, illetve korrigálhatják az aszimmetrikus testtartásból (így például az egyes hangszereken való gyakorlásból) adódó mozgásszervi, ízületi panaszokat.

a)                    Karemeléses-teszt

A gyermek alaphelyzetből, végtagjait váltva mellső középtartáson keresztül magastartásba emeli a karjait.

A teszt értékelése: Jó az izom funkció, ha a karokat a tartás megváltoztatása nélkül sikerül a fülig vagy fül mögé emelni. Ha csak a tartás megváltoztatásával tudja a gyermek a karját a fül síkjáig megemelni, akkor kötött hátról beszélünk, mely esetben a felső háti szakasz merevvé válik.

b)                    Matthias-próba:

A gyermek természetes állásból mellső középtartásba emeli mindkét karját, s megpróbálja kb. 30 másodpercig ott tartani.

A teszt értékelése: Ha a gyermek tartásában nem következik be változás a teszt alatt, akkor jól funkcionál a törzs izomzata. Azonban ha változás történik, azaz a gyermek nem tudja ellentartani a kéz súlyát, akkor a következő tartási rendellenességeket tapasztalhatjuk:

·         A tartás kifotikussá válik, ilyenkor a mellkas behúzódik, a vállak előreesnek, fokozódik a háti domborulat szakasz

·         A tartás lordotikussá válik, ha a teszt alatt a gyermek hasa előrebillen, így a derék (ágyéki szakasz) behúzódik.

·          Kifolordotikus tartásról, az eddigi két diszfunkció együttes észlelésekor beszélünk.

·         Lapos hát, amikor a gerincoszlop fiziológiás görbületi elsimulnak.

Teendő: A legfontosabb és elsődleges feladat mindenféleképpen a megnyúlt izmok erősítése, illetve a megrövidült izmok nyújtása.

Az eddig felsorolt változások mind a gerinc kettős "S" alakú élettani (fiziológiás) görbületeit követik.

Az olyan elváltozásokat, ami a gerinc oldalirányú elváltozásával jár, funkcionális scoliosisnak nevezzük. Kis ívű és éles görbület alakul ki az elsődleges görbületnél (ahonnan elindul), laposabb és nagyobb ívű görbület jön létre a másodlagos vagy kompenzáló ívnél.                                                   A szalagok megnyúlnak a konvex oldalon, zsugorodnak a konkáv oldalon. Funkcionális scoliosisnál a tartás aszimmetrikus, kis elhajlást lehet észrevenni bordapúp nélkül; de fekvő vagy hajlított helyzetben teljesen eltűnik a görbület. A szalagokban és izmokban nincs strukturális elváltozás. Amennyiben a funkcionális gerincferdülést nem kezelik és hosszú ideig áll fenn, akkor strukturálissá alakulhat.[5]

A gyors növekedés szakaszában alakul ki döntően a gerincferdülés: amikor a csontrendszer hirtelen fejlődésnek indul, az izom- és az ízületi rendszer megerősödése még várat magára. A megnövekedett terhet a még gyenge izomzatnak kellene megtartania, így a gravitáció valamint a már fennálló gerincferdülésből adódó aszimmetriák aránytalanul nagy "ferdítő" erőként hatnak.

c)                     A hát és gerincizmok tesztelése

Ø  megtekintés

A gyermeket levetkőztetve megvizsgáljuk. Álló helyzetben hátulról megnézzük, hogy egy magasságban vannak-e a vállai.

A teszt értékelése: Ha a lapocka eláll illetve előrefordult, az bordapúpra utal. Megtekintjük, hogy a tarkó középpontja a sacrum (lapocka) középvonala fölött van-e.                                                                                                     A törzs és a karok által bezárt háromszög lelapulása vagy megnagyobbodása a görbület fokát illetve a törzs áttolódását jelzik valamelyik oldalra. A legfeltűnőbb tünet sokszor az egyoldali csípőtaréj előemelkedése.

Ø  az oldalsó törzsizmok működésének kontrollja

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat